見出し画像

ラジオ生活:クラシックの庭 リスト「パガニーニによる大練習曲」

聞き逃しサービス 2024/04/10 放送
クラシックの庭


「パガニーニによる大練習曲」
(Grandes etudes de Paganini )
作曲: リスト ( Liszt Ferenc )
セシル・ウーセ(ピアノ)
(25分46秒)

開始より1時間21分40秒頃 (終了より28分20秒前頃)


配信終了 2024/04/17 15:50

 (すでに配信終了してます)


番組情報



Google検索 URL>
https://www.google.co.jp/search?tbm=vid&hl=ja&source=hp&biw=&bih=&q=Liszt+Grandes_etudes_de_Paganini+S141



Bing検索> https://www.bing.com/videos/search?q=Liszt_Ferenc+Grandes_etudes_de_Paganini


 














パガニーニによる大練習曲_(リスト)
wikipedia JA(日本版) URL> https://ja.m.wikipedia.org/wiki/パガニーニによる大練習曲


 『パガニーニによる大練習曲』は、ニコロ・パガニーニの『24の奇想曲』と『ヴァイオリン協奏曲第2番』に基づいてフランツ・リストが作曲(編曲)した作品である。作曲1838年、改訂1851年。サール番号 初版S.140 改訂版S.141。

  パガニーニの『24の奇想曲』やヴァイオリン協奏曲の中から6曲を抜粋し、ピアノに編曲したものである。初版は非常に演奏困難な技術を多く要求される事で知られ、13度の和音や、非常に早いパッセージで連続する10度の和音等、手の大きさそのものを要求する部分も多いが、改訂版ではそれらの大部分は削除された。一般に演奏されるのは改訂版であり、初版を『パガニーニによる超絶技巧練習曲』、改訂版を『パガニーニによる大練習曲』(単に『パガニーニ練習曲』ということもある)と呼んで区別される。『ラ・カンパネッラ』は特に抜粋されて演奏されることが多く、リストの曲の中でもっとも有名な作品の一つである。

〜[上記wikipediaより抜粋]



パガニーニによる大練習曲_(リスト) 改訂版S.141
Paganini-etűdök
Wikipedia HU(ハンガリー版) URL> https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Paganini-etűdök


 A Paganini-etűdök (francia címe: Grandes études de Paganini) Liszt Ferenc hat darabból álló zongoraciklusa, amely Niccolò Paganini által ihletve, az ő caprice-ainak feldolgozásaként születtek. Liszt 1838-ban és 1851-ben foglalkozott a művekkel, kottája 1851-ben jelent meg nyomtatásban. Műjegyzékszáma: S.141.

【A mű születése】
 A fiatal, húszéves Liszt 1831. március 31-én hallotta először játszani Párizsban az akkor már Európa-szerte híres Niccolò Paganinit, „az ördög hegedűsét”, és azonnal elbűvölte a káprázatos hangszertudás, az új effektusok, az újfajta hangszeres virtuozitás. Később ezt írta róla: „„Micsoda ember, micsoda hegedű, micsoda művész!” Elhatározta, hogy saját zongorajátékát is hasonló szintre fejleszti, addig nem látott-hallott módon kitágítja a zongora és a zongorázás lehetőségeit. Módszeres munkába, sanyargató gyakorlásba fogott, és már a következő évben megkomponálta a fantasztikus nehézségű, Paganini 2., h-moll hegedűversenyének rondó-finálé témájára Clochette- (Csengettyű-) fantáziáját, ami a La Campanella című híres darab elődjének számít. Ekkor indult Liszt szédületes zongoravirtuózi karrierje, amellyel egész Európa ünnepelt zongoristájává vált.
 A hat darabból álló Paganini-etűdök első változatát (S.141) Liszt 1838-ban írta, amely Paganini szólóhegedűre írt caprice-ainak (24 Capricci per il violino solo, dedicati agli artisti) nyomán készült. A sorozat címe ekkor Transzcendens etűdök Paganini nyomán (Études d’exécution transcendante d’aprés Paganini) volt. A ciklus olyan nehéz volt, hogy magán Liszten kívül sokáig senki nem tudta eljátszani a darabokat. A művek ajánlása Clara Schumann-nak, Robert Schumann feleségének szólt. Schumann szintén nagyra értékelte Paganini tevékenységét, akinek hatására szintén zongoravirtuóz akart lenni, és ő is írt Paganini-átiratokat. Liszt a kotta első etűdjéhez odanyomtatta a Schumann-féle változatot is, amit Clara Schumann erősen sérelmezett, azt feltételezve, hogy ezzel Liszt a saját fölényét akarta megmutatni.
 Liszt 1851-ben újra elővette és átdolgozta a sorozatot, ekkor született meg az a változat, amelyet ma is játszanak. A ciklus ekkor kapta a Paganini-etűdök (Grandes études de Paganini) címet. Nyomtatásban még ugyanebben az évben megjelent a lipcsei Breitkopf und Härtel kiadó gondozásában. Ezt a ciklust is Clara Schumann-nak ajánlotta, annak ellenére, hogy túl sok hálát nem tapasztalt a hölgy részéről (ebben a kottában már nem szerepeltette a Schumann-darabot).

【A zene】
《》1. etűd
 A g-moll, 3/4-es ütemű darabban Liszt Paganini V. és VI. caprice-ának anyagát dolgozta fel (az eleje és a vége az V. caprice-on, a közepe a VI. caprice-on alapul). Az etűdben a tremolójátéknak és a vele együtt éneklő dallamvezetésnek van szerepe, olyan a hatás, mintha két hegedű játszana egyszerre.

《》2. etűd
 A Paganini VII. caprice-ából készült Esz-dúr darabban a briliáns skálamenetek és a szédítő iramú oktávok megszólaltatása jelenti a nehézséget.

《》3. etűd
 A gisz-moll darab, a La Campanella, amelyben Liszt a Clochette-fantáziát használja fel. Az etűd egyébként Paganini h-moll és részben D-dúr hegedűversenye fináléjának témáját dolgozza fel. A darab előadása olyan zongoratechnikai nehézségeket jelentett, amire akkoriban csak az új Erard-zongorák biztosítottak lehetőséget (különösen a bal kéz játszik be hatalmas távolságokat a billentyűkön).

《》4. etűd
 Az etűd Paganini I. caprice-ának átdolgozása. A 2/4-es, E-dúr darab kottaképe meglepő: Liszt egyetlen ötvonalas kottában ábrázolta mindkét kéz szólamát, akár egy hegedűkottában.

《》5. etűd
 Az ötödik darab Paganini IX. caprice-ának átdolgozása. Ez az etűd La chasse – A vadászat néven ismert (E-dúr, 2/4), amelyben Liszt a fuvolák és a kürtök hangját utánozta, erre utalnak az „imitando il flauto” és az „imitando il corno” utasítások.

《》6. etűd
 A hatodik etűd (a-moll, 2/4) Paganini XXIV. caprice-ára épül. Érdekesség, hogy a tizenegy variációt tartalmazó darab kilencedik változatába Liszt hegedűtechnikai utasítást írt: „quasi pizzicato”. Ezt a témát később Brahms, Rachmaninov és Lutosławski is feldolgozta.

〜[Excerpted from above Wikipedia]
〜[上記Wikipediaの日本語翻訳は次の通り。翻訳にはアプリ「DeepL」を使用。]

 パガニーニ・エチュード(仏: Grandes études de Paganini)は、フランツ・リストがニコロ・パガニーニに触発され、彼のカプリースを編曲した6曲からなるピアノ曲集である。 リストは1838年と1851年にこの作品に取り組み、楽譜は1851年に出版された。 カタログ番号:S.141。

【作品の誕生】
 20歳の若さだったリストは、1831年3月31日、当時ヨーロッパ中で有名だった「悪魔のヴァイオリニスト」ニコロ・パガニーニの演奏をパリで初めて聴き、そのめくるめく楽器の技巧、新しい効果、新しい名人芸にたちまち魅了された。 リストは後にパガニーニについて、「なんという男、なんというヴァイオリン、なんという芸術家!」と記している。 リストは、自分自身のピアノ演奏を同様のレベルにまで発展させ、ピアノとピアニズムの可能性を、これまでに見たことも聴いたこともないような方法で広げようと決意した。 几帳面な仕事と丹念な練習に従事した彼は、翌年、パガニーニのヴァイオリン協奏曲第2番ロ短調のロンド・フィナーレを主題にした「クロシェット幻想曲」を作曲し、これが有名な「ラ・カンパネラ」の前身とされる。 これがリストの目まぐるしいピアノのヴィルトゥオーゾとしてのキャリアの始まりであり、彼はヨーロッパ中で名高いピアニストとなる。
 リストは1838年、パガニーニの無伴奏ヴァイオリンのためのカプリース(24 Capricci per il violino solo, dedicati agli artisti)に基づく6曲からなる「パガニーニ・エチュード」(S.141)の最初の版を作曲した。 その後、このシリーズは「パガニーニ以後の超絶技巧練習曲(Études d'exécution transcendante d'aprés Paganini)」と呼ばれるようになった。 この曲集は非常に難解で、長い間、リスト自身以外は誰も弾くことができなかった。 これらの作品は、ロベルト・シューマンの妻クララ・シューマンに献呈された。 シューマンもまた、パガニーニの作品を高く評価し、その影響を受けてピアノのヴィルトゥオーゾとなり、パガニーニの作品のトランスクリプションを書いた。 リストはまた、この楽譜の最初のエチュードにシューマン版を加えたが、これにはクララ・シューマンが強く反対し、リストが自分の優位性を示そうとしていることを示唆した。
 1851年、リストはこのシリーズを再検討、改訂し、現在も演奏されているバージョンが誕生した。 その後、この曲集はパガニーニ・エチュード(Grandes études de Paganini)と呼ばれるようになった。 同年、ライプツィヒのブライトコプフ・ウント・ヘルテル社から出版された。 彼はまた、クララ・シューマンからあまり感謝されなかったにもかかわらず、このサイクルをクララ・シューマンに捧げている(シューマンの曲はこの楽譜には収録されていない)。

【曲目】

《》エチュード1
 ト短調、3/4拍子のこの曲で、リストはパガニーニのカプリースⅤとⅥ(冒頭と終わりはカプリースⅤに、中間はカプリースⅥに基づく)の素材を再編集した。 このエチュードの特徴は、トレモロ奏法と、それに合わせて歌う旋律線であり、あたかも2台のヴァイオリンが同時に演奏しているかのような効果がある。

《》2.エチュード
 パガニーニのカプリスVIIから変ホ長調のこの曲の難点は、華麗な音階と目まぐるしい速さのオクターヴである。

《》エチュード3
 リストがクロシェット・ファンタジアを用いた嬰ト短調の《ラ・カンパネラ》。 ちなみにこのエチュードは、パガニーニのヴァイオリン協奏曲ロ短調とニ長調の一部のフィナーレの主題に基づいている。 この曲の演奏は、当時新発売されたエラールピアノならではの技術的な難しさ(特に左手は鍵盤の上で大きな距離を弾くことになる)があった。

《》エチュード4
 エチュードはパガニーニのカプリスIの編曲。 4分の2拍子ホ長調の曲の記譜法は驚くべきもので、リストは両手のパートをヴァイオリンの記譜法のように5行の単一記譜法で描いている。

《》エチュード5
 第5曲はパガニーニのカプリスIXの編曲である。 このエチュードは「La chasse - 狩」(ホ長調、2/4拍子)として知られ、リストは「imitando il flauto」と「imitando il corno」という指示が示すように、フルートとホルンの音を模倣している。

《》エチュード6
 第6番のエチュード(イ短調、2/4)は、パガニーニのカプリスXXIVに基づく。 興味深いことに、11の変奏を含むこの曲の第9版で、リストはヴァイオリンの技巧的な指示として「quasi pizzicato」と書いている。 この主題は、後にブラームス、ラフマニノフ、ルトスワフスキによって編曲された。




リスト・フェレンツ
wikipedia ハンガリー版>
https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Liszt_Ferenc


  Liszt Ferenc (világszerte használt német nevén Franz Liszt; Doborján, 1811. október 22. – Bayreuth, 1886. július 31.) magyar zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenetanár, a 19. századi romantika egyik legjelentősebb zeneszerzője.

〜[Excerpted from above Wikipedia]
〜[上記Wikipediaの日本語翻訳は次の通り。翻訳にはアプリ「DeepL」を使用。]

    フェレンツ・リスト(ドイツ語: Franz Liszt; Doborján, 1811年10月22日 - バイロイト, 1886年7月31日)は、ハンガリーの作曲家、ピアニスト、指揮者、音楽教師であり、19世紀ロマン派を代表する作曲家の一人である。







リストの作品一覧
Liszt Ferenc műveinek listája
Wikipedia HU(ハンガリー版) URL> https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Liszt_Ferenc_m%C5%B1veinek_list%C3%A1ja



 

この記事が気に入ったらサポートをしてみませんか?