見出し画像

ラジオ生活:ベストオブクラシック リスト「ピアノ・ソナタ ロ短調」

聞き逃しサービス 2024/05/08 放送
ベストオブクラシック
期待の若き星たち(2)ネイサン・ラウベ(オルガン)


「ピアノ・ソナタ ロ短調」
( Piano Sonata in B minor )
[ Klaviersonate h-moll ]
作曲: リスト ( Liszt Ferenc )
編曲: ネイサン・ラウベ
ネイサン・ラウベ(オルガン)
[2023年03月12日、バルセロナ、カタルーニャ音楽堂]
(38分27秒)

開始より59分10秒頃 (終了より40分50秒前頃)


配信終了2024/05/15 21:10
  
 (すでに配信終了してます)
 

番組情報




Google検索 URL> https://www.google.co.jp/search?tbm=vid&hl=ja&source=hp&biw=&bih=&q=Liszt_Ferenc+Piano_Sonata_B_minor



Bing検索 URL> https://www.bing.com/videos/search?q=Liszt_Ferenc+Klaviersonate_h-moll



Bing検索 URL> https://www.bing.com/videos/search?q=Liszt+Klaviersonate+organ
















ピアノソナタ (リスト)
Wikipedia JA(日本版) URL> https://ja.wikipedia.org/wiki/ピアノソナタ_(リスト)


 ピアノソナタ ロ短調(独:Klaviersonate h-moll)S.178は、フランツ・リストが作曲したピアノソナタである。

【概要】
 1852年から1853年にかけて作曲され(ただし現存する最も早いスケッチは1849年に遡り、また同年の時点で初期形が演奏されることがあったと考えられる)、1854年にブライトコプフ・ウント・ヘルテル社から出版、『幻想曲 ハ長調』への返礼としてロベルト・シューマンに献呈された(しかしシューマン自身は献呈譜を受け取る前の2月27日に自殺を図り、未遂に終わるも精神病院に入院している)。この作品が書かれたのは、ピアニストを引退したリストがヴァイマルの宮廷楽長に就任して5年近く経ち、もっとも充実していた時期だった。公開初演は1857年1月27日にベルリンで、ハンス・フォン・ビューローによって行われた。

 このピアノソナタの特徴としては、ソナタであるにもかかわらず明確な楽章の切れ目は無く、単一楽章で構成されていること、また主題変容の技法(主題がその構成要素を基に変容され、ある部分で粗暴さを見せたかと思えば、一方で美しい旋律に展開されていく等)によって曲全体が支配されていることが挙げられる。このような技法によって、楽曲全体が高い統一感を示している。

 なお、リストの大規模作品では珍しく、標題にあたるような言葉をリスト本人は一切残していない。アルフレート・ブレンデルは「ロ短調ソナタは、標題を必要としていない」と述べた。しかし標題的な読解がいくつも提案されており[11]、特にヨハン・ヴォルフガング・フォン・ゲーテの『ファウスト』と結び付ける解釈について、クラウディオ・アラウは「リストの弟子たちの間で承認されていた(granted)ことなのです」と述べている。

〜[上記wikipediaより抜粋]



Piano Sonata in B minor (Liszt)
Wikipedia EN(英語版) URL> https://en.wikipedia.org/wiki/Piano_Sonata_in_B_minor_(Liszt)


 The Piano Sonata in B minor (German: Klaviersonate h-moll), S.178, is a piano sonata by Franz Liszt. It was completed in 1853 and published in 1854 with a dedication to Robert Schumann.

【History】
 Liszt noted on the sonata's manuscript that it was completed on 2 February 1853, but he had composed an earlier version by 1849. At this point in his life, Liszt's career as a traveling virtuoso had almost entirely subsided, as he had been influenced towards leading the life of a composer rather than a performer by Carolyne zu Sayn-Wittgenstein almost five years earlier.[failed verification] Liszt's life was established in Weimar and he was living a comfortable lifestyle, composing, and occasionally performing, entirely by choice rather than necessity.[citation needed]

 The Sonata was dedicated to Robert Schumann, in return for Schumann's dedication of his Fantasie in C major, Op.17 (published 1839) to Liszt. A copy of the work arrived at Schumann's house in May 1854, after he had entered Endenich sanatorium. Pianist and composer Clara Schumann did not perform the Sonata despite her marriage to Robert Schumann; according to scholar Alan Walker she found it "merely a blind noise".

《》Reception
 The Sonata was published by Breitkopf & Härtel in 1854 and first performed on 27 January 1857 in Berlin by Hans von Bülow. It was attacked by Eduard Hanslick who said "anyone who has heard it and finds it beautiful is beyond help". Johannes Brahms reputedly fell asleep when Liszt performed the work in 1853, and it was also criticized by the pianist and composer Anton Rubinstein.[citation needed] However, the Sonata drew enthusiasm from Richard Wagner following a private performance of the piece by Karl Klindworth on April 5, 1855. Otto Gumprecht of the German newspaper Nationalzeitung referred to it as "an invitation to hissing and stomping". It took a long time for the Sonata to become commonplace in concert repertoire, because of its technical difficulty and negative initial reception due to its status as "new" music. However by the early stages of the twentieth century, the piece had become established as a pinnacle of Liszt's repertoire and has been a popularly performed and extensively analyzed piece ever since.

【Music】
 No other work of Liszt's has attracted anywhere near the amount of scholarly attention paid to the Sonata in B minor. It has provoked a wide range of divergent theories from those of its admirers who feel compelled to search for hidden meanings. Possibilities include:
The Sonata is a musical portrait of the Faust legend, with "Faust," "Gretchen," and "Mephistopheles" themes symbolizing the main characters.
The Sonata is autobiographical; its musical contrasts spring from the conflicts within Liszt's own personality.[citation not found]
The Sonata is about the divine and the diabolical; it is based on the Bible and on John Milton's Paradise Lost.
The Sonata is an allegory set in the Garden of Eden; it deals with the Fall of Man and contains "God," "Lucifer," "Serpent," "Adam," and "Eve" themes.[citation not found]
The Sonata has no programmatic allusions; it is a piece of "expressive form" with no meaning beyond itself.[citation not found]
Walker claims the quiet ending of the Sonata was an afterthought; the original manuscript contains a crossed-out ending section which would have ended the work in a loud flourish instead.

〜[Excerpted from above wikipedia]

〜[上記wikipediaの日本語翻訳は次の通り。翻訳にはアプリ「DeepL」を使用。]
 ピアノ・ソナタ ロ短調(独: Klaviersonate h-moll)S.178は、フランツ・リストのピアノ・ソナタである。 1853年に完成し、1854年にロベルト・シューマンに献呈して出版された。
...
歴史
リストはソナタの原稿に1853年2月2日に完成したと記しているが、1849年にはそれ以前のバージョンを作曲していた。 この時点で、リストの旅するヴィルトゥオーゾとしてのキャリアはほぼ完全に沈静化していた。リストの人生はワイマールで確立され、彼は快適な生活を送り、作曲し、時には演奏し、必要ではなく完全に選択したのである[要出典]。

このソナタは、シューマンが幻想曲ハ長調Op.17(1839年出版)をリストに献呈した見返りとして、ロベルト・シューマンに献呈された。 1854年5月、エンデニッヒ療養所に入所したシューマンの自宅に作品のコピーが届く。 ピアニストで作曲家のクララ・シューマンは、ロベルト・シューマンと結婚したにもかかわらず、このソナタを演奏しなかった。
...
レセプション
ソナタは1854年にブライトコプフ&ヘルテル社から出版され、1857年1月27日にハンス・フォン・ビューローによってベルリンで初演された。 この作品は、エドゥアルド・ハンスリックによって攻撃され、「これを聴いて美しいと思う者は、救いようがない」と言われた。 1853年にリストがこの作品を演奏した際、ヨハネス・ブラームスは眠ってしまったと言われており、ピアニストで作曲家のアントン・ルービンシュタインもこの作品を酷評した[要出典]。しかし、1855年4月5日にカール・クリントワースが個人的に演奏した後、リヒャルト・ワーグナーはこのソナタに熱狂した。 ドイツの新聞『ナショナルツァイトゥング』のオットー・グンプレヒトは、この曲を「ヒスとストンピングへの誘い」と呼んだ。 ソナタがコンサートのレパートリーとして定着するまでには長い時間がかかった。 しかし、20世紀初頭には、この曲はリストのレパートリーの頂点として確立され、それ以来、広く演奏され、広く分析されている。

【音楽】
 リストの作品の中で、ロ短調のソナタほど多くの学者が注目した作品はない。 この曲は、隠された意味を探そうとする愛好家たちから、さまざまな説を引き起こしてきた。 可能性としては以下のようなものがある:

 ソナタはファウスト伝説の音楽的肖像であり、「ファウスト」、「グレッチェン」、「メフィストフェレス」の主題が主要人物を象徴している。
ソナタは自伝的であり、その音楽的コントラストはリスト自身の人格の中の葛藤から生まれている。

 ソナタは神と極悪非道について書かれており、聖書とジョン・ミルトンの失楽園に基づいている。

 ソナタはエデンの園を舞台にした寓話であり、人間の堕落を扱い、「神」、「ルシファー」、「蛇」、「アダム」、「イヴ」のテーマが含まれている[citation not found]。
ソナタにはプログラム的な暗示はなく、それ自体には何の意味もない「表現形式」の作品である。

 ウォーカーは、ソナタの静かな終結部は後付けであると主張している。原典稿には、代わりに派手な華やかさで作品を終わらせるはずの終結部が消されている。









フランツ・リスト
Wikipedia JA(日本版) URL> https://ja.wikipedia.org/wiki/フランツ・リスト
Wikipedia EN(英語版) URL> https://en.wikipedia.org/wiki/Liszt_Ferenc
Wikipedia HU(ハンガリー版) URL> https://hu.wikipedia.org/wiki/Liszt_Ferenc


 Liszt Ferenc (világszerte használt német nevén Franz Liszt; Doborján, 1811. október 22. – Bayreuth, 1886. július 31.) magyar zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenetanár, a 19. századi romantika egyik legjelentősebb zeneszerzője.
 Apja, Liszt Ádám, Esterházy herceg hivatalnoka, korán felismerte fiának kivételes zenei tehetségét, és minden lehetőséget megragadott kibontakoztatására. Liszt kilencéves korában már nyilvánosság előtt zongorázott Sopronban és Pozsonyban, majd hamarosan műpártoló főurak támogatásával Bécsben folytathatta tanulmányait Czerny és Salieri tanítványaként. 1822. december 1-jén mutatkozott be Bécsben. A 11 éves Liszt első koncertje nagy feltűnést keltett. Itt találkozott Beethovennel, Czerny közvetítésével, aki korábban Beethoven tanítványa volt.[3] Itt is jelent meg nyomtatásban első műve, variációi ugyanarra a Diabelli-témára (keringőre), amelyekre Beethoven híres zongoraművét írta. Az ifjú Liszt bécsi szereplését követően négy nagy sikerű pesti, illetve budai koncertje után 1823 őszén apjával Franciaországba utazott, és az európai művészeti élet egyik központjába, Párizsba költözött.
 Felvételét a párizsi Conservatoire-ba Cherubini, az intézmény vezetője gátolta meg, így visszatért Bécsbe, ahol magánúton zeneelméletet és ellenpontozást tanult, közben hangversenykörútra indult. Londoni bemutatkozását számos újabb meghívás követte Franciaországba, Svájcba, majd ismét Angliába. Műsorán többnyire a népszerű operákra írt ábrándok, parafrázisok szerepeltek. 1827-ben egy időre a francia fővárosban telepedett le, ahol tehetségének köszönhetően a társasági élet ünnepelt hőse lett. Itt ismerkedett meg Chopinnel, akitől eltanulta a zongorajáték árnyalatait, valamint Berliozzal, akitől a zenekari nyelvet és a programzene új vívmányait sajátította el. Az 1830-as évek végén újabb hangversenykörutakra indult, bejárta egész Európát, Portugáliától Oroszországig. 1835-ben a genfi konzervatórium tanára lett. Az 1838-as pesti árvízkatasztrófa károsultjait Bécsben rendezett hangversenyeinek jövedelmével támogatta. Ugyanilyen bőkezűen járult hozzá néhány évvel később a bonni Beethoven-emlékmű létrehozásához. Az oroszországi hangversenykörutak során megismerkedett az orosz komponisták művészetével és szerelmével, Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegnővel, aki a későbbiekben közreműködött irodalmi munkásságában. A negyvenes évek elején Weimarban az udvari színház karmestere lett, itt népszerűsítette és vezényelte kortársai műveit, valamint tanította a kontinens minden sarkából érkező pályakezdő muzsikusokat és komponistákat. Liszt élete utolsó évtizedeit Weimar, Róma és Budapest között osztotta meg. A budapesti Zeneakadémia első éveiben készséggel segítette a magyar zenekultúra újonnan kialakuló központját, és vállalta, hogy az év néhány hónapjában itt tanítson.
 Liszt rendkívül termékeny zeneszerző volt. Műveinek nagy részét zongorára komponálta, ezek zömének eljátszásához rendkívüli technikai tudás szükséges. Alkotásainak viszonylagos ismeretlensége azzal magyarázható, hogy rengeteg darabot komponált: mintegy 400 eredeti művének zöme virtuóz zongoramű, szimfónia, szimfonikus költemény, mise. Összesen kb. 1400 művet komponált (beleszámolva eredeti műveit, átiratait stb.), amivel minden idők egyik legtermékenyebb zeneszerzője. A programzene lelkes támogatója volt. Zenei átiratokkal is foglalkozott, és az olyan legbonyolultabb zenekari művekkel is megbirkózott, mint például Beethoven szimfóniái. Művei a világ minden részén elmaradhatatlan elemei a koncertprogramoknak. Zenei munkássága mellett rengeteg esszét írt különböző témákról: zeneszerzők társadalmi helyzete, műelemzések stb.

〜[Excerpted from above wikipedia]

〜[上記wikipediaの日本語翻訳は次の通り。翻訳にはアプリ「DeepL」を使用。]
 フェレンツ・リスト(ドイツ語: Franz Liszt、1811年10月22日ドボルヤン - 1886年7月31日バイロイト)は、ハンガリーの作曲家、ピアニスト、指揮者、音楽教師であり、19世紀ロマン派を代表する作曲家の一人である。
 エステルハージ公の事務官であった父アダム・リストは、早くから息子の類まれな音楽の才能に気づき、あらゆる機会をとらえてその才能を開花させた。 9歳の時、すでにショプロンとブラチスラヴァで人前でピアノを弾いていたリストは、やがて芸術諸侯の庇護を受け、ツェルニーとサリエリの弟子としてウィーンで研鑽を積む。 1822年12月1日にウィーンでデビュー。 リストが11歳の時に開いた最初の演奏会はセンセーションを巻き起こした。 ベートーヴェンの弟子であったツェルニーを通じ、ベートーヴェンと出会う。 ベートーヴェンの有名なピアノ曲と同じディアベリの主題による変奏曲である。 ウィーンとブダでの4回のコンサートが大成功を収めた後、1823年秋、若きリストは父とともにフランスに渡り、ヨーロッパの芸術生活の中心地のひとつであるパリに移り住んだ。
パリの音楽院への入学を音楽院長のケルビーニに阻止されたリストは、ウィーンに戻り、個人的に音楽理論と対位法を学びながら、演奏旅行へと出発した。 ロンドンでのデビューの後、フランス、スイス、そして再びイギリスへと招待が続いた。 彼の演奏曲目は、回想とポピュラー・オペラのパラフレーズが中心であった。 1827年、彼は一時フランスの首都に居を構え、その才能で社交界の名士となった。 そこでショパンに出会い、ピアノ演奏のニュアンスを学び、ベルリオーズからは管弦楽の言葉やプログラム音楽の新しい成果を学んだ。 1830年代後半には、ポルトガルからロシアまでヨーロッパ各地を演奏旅行した。 1835年にはジュネーヴ音楽院の教授に任命された。 1838年のペスト大洪水では、ウィーンでのコンサートの収益金で被災者を支援した。 数年後には、ボンのベートーヴェン記念碑の建設にも惜しみない貢献をした。 ロシアでの演奏旅行では、ロシア人作曲家の芸術と、後に彼の文学活動に貢献することになるカロリン・ズー・セイン=ヴィトゲンシュタイン王女との愛を知った。 1940年代初頭には、ワイマールの宮廷劇場の指揮者となり、同時代の音楽家たちの作品を普及・指揮し、大陸各地から集まった新進の音楽家や作曲家たちを指導した。 リストは晩年の数十年間をワイマール、ローマ、ブダペストで過ごした。 ブダペスト音楽アカデミーの設立初期には、ハンガリーの音楽文化の中心地となりつつあったこのアカデミーを快く援助し、1年のうち数ヶ月間、そこで教えることに同意した。
 リストは非常に多作な作曲家であった。 彼はほとんどの作品をピアノのために作曲したが、そのほとんどは演奏に卓越した技術を必要とする。 400曲あまりのオリジナル作品のほとんどは、ヴィルトゥオーゾ・ピアノ作品、交響曲、交響詩、ミサ曲などである。 彼はプログラム音楽の熱心な支持者であった。 また、音楽のトランスクリプションにも取り組み、ベートーヴェンの交響曲のような最も複雑な管弦楽作品にも取り組んだ。 彼の作品は世界中のコンサート・プログラムに欠かせない。 音楽活動のほか、作曲家の社会的状況、作品の分析など、さまざまなテーマで多くのエッセイを書いている。






List of compositions by Franz Liszt
https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_compositions_by_Franz_Liszt



この記事が気に入ったらサポートをしてみませんか?